Nemzeti Pénzverésünk Fénykora Kutatóműhely

A kutatóműhely vezetője: Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, az MTA doktora, habilitált egyetemi docens

A kutatóműhely tudományos munkatársa: Dr. Nagy Balázs PhD, főmuzeológus

__________________________________________________________________________________________________________

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karán működő kutatóműhely feladata a magyar kulturális örökség meghatározó részét képező magyar pénztörténet legkiemelkedőbb korszakának új szempontok alapján történő vizsgálata és a kutatási eredmények közzététele. Ennek érdekében a kutatóműhely:

·        pénztörténeti alapkutatásokat végez;

·        konferenciákat és műhelybeszélgetéseket szervez;

·        kiadványokat jelentet meg;

·        közreműködik pénztörténeti kiállítások megrendezésében.

A kutatóműhely szakmai programja:

Középkori pénzverésünk utolsó nagy szakasza a Hunyadiak felemelkedésével kezdődött, és a Szapolyaiak visszaszorulásával végződött. Amikor Jagelló I. Ulászló (1440–1444) a magyar trónra lépett, hazánkba súlyos pénzügyi-pénzverési válság köszöntött be. A király legfőbb támogatója, Hunyadi János fontosnak tartotta a pénzügyek - és azokon belül a pénzverés - rendezését, de a körülmények ezt nem tették lehetővé. Kormányzóként (1446–1452) is csak sikertelen kísérletet tett erre. A hatalomba visszatérő Habsburg-dinasztia képviselője, V. László (1453–1457) viszont eredményesen konszolidálta az ágazatot, bár Hunyadi nehezen adta fel korábban megszerzett befolyását. Az utószülött király rövid uralma után hatalomra kerülő fiatal Hunyadi, a volt kormányzó kisebbik fia, Mátyás (1458–1490) több évtizedes uralma alatt élt a lehetőséggel, gyökeres pénzreformot, mai szóval államháztartási reformot hajtott végre. Intézkedéseivel olyan állandó, biztos és kiszámítható pénzértékviszonyokat teremtett, amelyeket Jagelló utódai - II. Ulászló (1490–1516) és II. Lajos (1516–1526) - is megőriztek, egészen 1521-ig, a gyászos emlékű moneta nova pénzreformig, amely viszont nemcsak a korabeli államháztartást döntötte romba, hanem szétzilálta a pénzforgalmat, és felborította az ország gazdasági egyensúlyát. Bár 1525-ben visszatértek az antiqua moneta jól bevált rendszeréhez, 1526 után, a kettős királyválasztás és a kettős hatalomgyakorlás már nem tette lehetővé a pénzügyi, pénzverési konszolidációt. A korábbi kutatás álláspontjával ellentétben megállapítható, hogy Szapolyai János (1526–1540) pénzeinek minősége viszont korántsem volt olyan rossz, mint ahogy azt ellenfelei állították. János király pénzverése középkori pénztörténetünk utolsó fejezetét jelenti, mert a vele párhuzamosan is verető I. Ferdinánd (1526–1564) pénzei már arról tanúskodnak, hogy megkezdődött az újkori átalakulás a Habsburg érdekszférába került alsó-magyarországi bányavidéken, és annak központjában, Körmöcbányán. János király kisfia, a választott király, János Zsigmond (1540–1571) visszaszorult az ország keleti felébe, így pénzverésével már a születő erdélyi fejedelemség pénzügyi alapjainak megteremtéséhez járult hozzá.

Vizsgálódásainkba három forráscsoportot vonhatunk be. A kivert pénztípusokat a sokszor szórványos írott források segítségével értelmezhetjük, numizmatikai következtetéseinket hazánk éremleleteivel egészíthetjük ki. A kutatócsoport a három forráscsoportot párhuzamosan értékelve dolgozza fel a korabeli pénzverést és a pénzforgalmat. Értelemszerűen hasznosulnak a hagyományos éremtan módszerei, de nem mondhatunk le a gazdaságtörténeti értelemben vett pénztörténet szempontrendszeréről sem. Szükségesnek látszik a korabeli magyarországi, illetve magyar fennhatóság alatt működő pénzverdék adattárának elkészítése, történetének várostörténeti kitekintésű összefoglalása, egyúttal az itt kibocsátott veretek, változatok numizmatikai leírása, tipológiai rendszerezése, kronológiai sorba állítása. A kutatási végtermék az 1440–1540 között vert pénztípusok új korpusza lenne. Tekintettel arra, hogy a magyarországi pénzverés forrásai csak elszórtan érhetőek el, egy másik kötetben szöveggyűjtemény-szerűen szeretnénk összeállítani a korszak pénzverési forrásainak gyűjteményét. Bármely térség pénzforgalmát — az írott források elemzése mellett — az ott elrejtett éremleletekből lehet megrajzolni. Ezért a kutatócsoport legfontosabb feladatainak egyike a korszakban elrejtett (közölt és közöletlen) magyarországi éremleletek repertóriumának elkészítése. Gyakran a pénzforgalom utóbbi két fontos forráscsoportjának elemzéséből ellentmondásos megállapítások születnek, de „interakciójuk” nélkül a gazdaságtörténeti kép óhatatlanul hamis lesz. Kutatásaink során a leletekből leszűrhető következtetéseket folyamatosan ütköztetjük a kiadott forrásokból kinyerhető adatokkal, az egyes jelenségeket ebben az összefüggésben értelmezzük.

A Kutatóműhely működésének célja olyan pénztörténeti kutatások folytatása és eredmények elérése, közzététele, amelyek

a) segítik a magyar pénzverés legszebb hagyományainak és szellemiségének megismertetését;

b) támogatják a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanuló történelem tanárszakos és bölcsészhallgatók értékalapú nevelését, nemzeti identitásának megerősítését;

c) hozzájárulnak a magyar éremgyűjtés hagyományainak tudományos megújításához.