NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
Nemeskürty István Tanárképző Kar

A jog és a nyelv határvidékén

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) tudományos tanácskozást szervezett a Magyar Nyelv Napja alkalmából. A magyar nyelvű tudomány 2. – A jog és a közügyek nyelve című konferenciát november 13-án tartották meg az egyetem John Lukacs Társalgójában.

Deli Gergely, az NKE rektora köszöntőjében hangsúlyozta: a magyar nyelv nem csupán a nemzeti kultúra hordozója, hanem a magyar államiság, a jogbiztonság és a hatékony közigazgatás egyik legfontosabb garanciája is. Felidézte, hogy a két évvel korábban elindított konferenciasorozat célja a tudomány és a mindennapi gyakorlat nyelvezete közötti kapcsolat megteremtése, az idei tanácskozás középpontjába a jog és a közügyek nyelve került.

A rektor a reformkor nyelvújító törekvéseire utalva kiemelte: a latin és a német helyett a magyar nyelv hivatalossá tétele alapvető jelentőségű volt a törvénykezés, az igazságszolgáltatás és a hivatali élet szempontjából. Hozzátette, hogy az akkori célkitűzések ma is érvényes tanulsággal szolgálnak. „A jog és a közügyek intézése csak akkor lehet igazságos, ha az a társadalom számára érthető, világos és hozzáférhető” – fogalmazott a rektor. Deli Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy a modern bürokrácia összetettsége és a jog egyre erőteljesebb szakértői jellegűvé válása sok esetben nehezen értelmezhetővé teszi a hivatali kommunikációt. Szerinte a jövő köztisztviselőinek és jogászainak úgy kell megszólítaniuk az állampolgárokat, hogy egyszerre érvényesüljön a jog szakmai pontossága és a közérthetőség. Ebben az egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara is fontos szerepet vállal.

Blankó Miklós nyelvész, a NITK tanársegéde beszédében a magyar nyelv államnyelvvé válásának történelmi jelentőségét idézte fel: hangsúlyozta, hogy a magyar nyelv fokozatosan vált a közügyek és a szolgáltatások nyelvévé, majd 1844-ben hivatalos államnyelvvé. Rámutatott arra is, hogy a jogi és a közigazgatási szaknyelv fejlődése szempontjából máig hiányzik egy olyan átfogó, iránymutató kézikönyv, amely egységes szakmai mércét teremtene. Mint elmondta, a Grétsy László szerkesztésében 1978-ban megjelent Hivatalos nyelvünk kézikönyve című szakkönyv óta nem született hasonló összefoglaló munka. Ennek hiánya nemcsak a jogalkotók, hanem az egyetemi oktatás és a jövő közigazgatási szakembereinek képzése számára is kihívást jelent, a konferenciát ezért figyelemfelhívásnak is szánta az érthető, igényes magyar szaknyelv fontosságára.

Ződi Zsolt, az NKE EJKK ITKI kutatóprofesszora A jogérthetőség határai – miért nem lehet nyelvi eszközökkel megoldani a jogérthetetlenség problémáját? című nyitóelőadásában hangsúlyozta, hogy a magyar jogi szaknyelv nemzetközi összehasonlításban kifejezetten tisztának tekinthető: míg az angol és az amerikai jogi nyelvben hosszú ideig jelentős problémát okoztak a latin és a francia eredetű kifejezések, a magyar nyelvújítás során sikerült a jogi terminológia jelentős részét magyar megfelelőkkel felváltani. Ugyanakkor az európai jogfejlődés és az új technológiai fogalmak megjelenése ismét kihívások elé állítja a fordítókat. Példaként egyebek mellett a governance fogalmát említette, amelyet többnyire kormányzásként fordítanak, noha jelentése ennél összetettebb.

Az előadó szerint a jogi szövegek érthetőbbé tételére időről időre újabb kezdeményezések indulnak, ezek azonban csak részben járnak sikerrel: Ződi Zsolt a felvilágosodás koráig vezette vissza a jogi nyelv egyszerűsítésére irányuló törekvéseket: a jog egyszerűbbé tételének másik történelmi példájaként a Code Napoléont, az 1804-es francia törvénykönyvet említette, amelynek megalkotásakor szintén fontos szempont volt a világos, tömör megfogalmazás. A professzor hangsúlyozta, hogy a jogi szövegek megértésében a nyelvtani egyszerűsítés mellett a valóságos környezetnek is meghatározó szerepe van. Véleménye szerint az interneten elérhető, közérthető jogi tájékoztatók például gyakran úgy teszik befogadhatóbbá a jogszabályi rendelkezéseket, hogy azokat hétköznapi nyelvi környezetbe helyezik, illetve konkrét példákkal szemléltetik.

Szabó Miklós, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára előadásában a jogi szaknyelv kutatásának előzményeit, valamint a Magyar Jogi Nyelv című folyóirat létrejöttének hátterét ismertette. Elmondta, hogy a lap már a tizedik évfolyamánál tart, és alapításának célja a jogi szaknyelv tudományos vizsgálata, valamint az ezzel kapcsolatos ismeretek szélesebb körű megismertetése volt. Az előzmények egészen a 2000 és 2003 között megvalósult kutatási projekthez nyúlnak vissza, amely a jogi eljárások nyelvhasználatát, a nyelvi átfordítást és a jogi tényállások megállapításának kérdéseit vizsgálta. A kutatócsoport jogászokból, nyelvészekből és informatikusokból állt, munkájuk eredményeit pedig 2010-ben egy monográfiában tették közzé. A következő, 2014 és 2018 között zajló kutatás már a tisztességes eljárás nyelvi aspektusaira, a jogi nyelvnek a joghoz való hozzáférésre és az érthetőségre gyakorolt hatására összpontosított. A projekt eredményeit A törvény szavai című, 2018-ban megjelent kötet foglalta össze, ehhez a kutatáshoz kapcsolódott a jogi nyelv tudományos vizsgálatát szolgáló folyóirat elindítása is.

Hangsúlyozta, hogy a korai magyar törvények nyelvezete hosszú időn keresztül megőrizte a tömörség, a szabatos fogalmazás és a logikus szerkesztés értékeit. Hozzátette, hogy a nagy kódexek, így a polgári és a büntető törvénykönyv nyelvezete ma is fontos példaként szolgálhat.

Munkácsi Péter szerzői jogi szakértő, valamint az ELTE doktorjelöltje előadásában két fő kutatási irányt különített el: az egyik azt vizsgálja, miként jelenik meg a jog az irodalmi művekben, a másik pedig magát a jogot tekinti sajátos irodalmi műfajnak. Utóbbi megközelítés egyik meghatározó képviselőjeként James Boyd White munkásságát emelte ki, aki az 1970-es évektől kezdődően vizsgálta a jog és az irodalom nyelvi, közösségformáló szerepét.

White elmélete szerint a nyelvi cselekvés nemcsak kifejezi, hanem folyamatosan alakítja is az egyén és a közösség identitását, a jog és az irodalom ebből a szempontból a közösségi életet formáló nyelvi tevékenység két különböző megnyilvánulása. Az előadó a magyar jogtudomány korábbi eredményeire is visszatekintett: felidézte, hogy Balás P. Elemér munkásságát, valamint Márai Sándor írásain keresztül is érzékeltette, milyen szellemi és nyelvi igényesség jellemezte a korábbi magyar jogászgenerációkat: az író nagybátyjáról, Grosschmid Béniről szóló, Egy polgár vallomásai című műve leírását idézve rámutatott, hogy a jogtudósok egyedi gondolkodásmódja és összetett nyelvezete az irodalmi ábrázolásban is különleges értékként jelenhetett meg.

A konferencián Papp Tekla, az NKE egyetemi tanára a magánjog nyelvhelyességi és nyelvtani értelmezési lehetőségeit elemezte. Boóc Ádám, a Károli Gáspár Református Egyetem intézetvezető egyetemi tanára, dékánhelyettese a választottbíráskodás nyelvi kérdéseit járta körül. Dominek Dalma, az NKE docense a jog nyelvétől a megértés élményéig vezető utat, a közérthetőség és a tanulás kapcsolatát vizsgálta a jogi kommunikációban. Kriskó Edina egyetemi docens a biztonság nyelvének és a nyelv biztonságának összefüggéseiről beszélt. Kolláth Mihály Gábor, az ELTE tanársegédje, irodavezető ügyvéd azt a kérdést járta körül, hogyan érthetők meg a jogszabályok. Falyuna Nóra, az NKE adjunktusa a jogrend kommunikációs delegitimálásával, az államtagadó narratívákkal és az áljogi kommunikációval foglalkozott. A konferencia zárásaként Barnóczki Dávid egyéni ügyvéd szólalt fel, aki a jogi szaknyelv érthetőségének és érthetetlenségének kérdését elemezte.

 

Szöveg: Harangozó Éva

Fotó: Mészáros Márk Benjámin

 


Címkék: Magyar Nyelv Napja