A Nemzetközi Térképészeti Társulás (International Cartographic Association, ICA) Digitális Térképészeti Örökség Bizottságának huszadik, A térképészeti örökség digitális megközelítései című konferenciája október 29-én kezdődött a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében.
A vendégeket elsőként Gede Mátyás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Informatikai Kar (IK) Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének intézetvezető egyetemi docense, az ICA Digitális Térképészeti Örökség Bizottságának elnöke köszöntötte, aki röviden ismertette a konferencia menetrendjét.
Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora köszöntőjében felidézte, hogy a 2006-ban indult konferenciasorozat idén ünnepli huszadik évfordulóját. A rendezvényt a nemzetközi bizottsággal közösen a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem, az ELTE és az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) Földrajz és Természettudomány Tanszéke szervezte. A rektor bemutatta az öt karra és számos kutatóintézetre épülő NKE-t, amely a közszolgálat számos területére képez szakembereket a közjó szolgálatának jegyében. Hangsúlyozta, hogy az egyetem stratégiájának része a nemzetközi tudományos rendezvények szervezése és vendégül látása.
A rektor a helyszín történetéről is szólt. A Ludovika Főépülete 1836-ban készült el Pollack Mihály tervei alapján, ugyanő működött közre a Gellért-hegyi Egyetemi Csillagvizsgáló tervezésében is. Ennek keleti tornyán áthaladó meridián lett a magyar felmérések alapvonala, az Egységes Országos Vetület észak–déli tengelye pedig ma is ennek a meridiánnak a térképi képe. Deli Gergely szerint ez jól mutatja, hogy a mai magyar térképhasználat is összefügg az épület történetével.
A rektor kitért arra is, hogy a digitális technológia új lehetőségeket kínál a törékeny kéziratos és nyomtatott térképek vizsgálatára, megőrzésére és megosztására. Példaként említette Rigasz Velesztinlisz 1796–97-ben Bécsben nyomtatott Görögország térképének roncsolásmentes vizsgálatát, a Mapathon 1571 projekt keretében a brugge-i történeti térkép önkéntesek általi koordinátarendszerbe illesztését és a Budapest Time Machine-t. A mesterséges intelligencia alkalmazása azonban a rektor szerint új problémákat is felvet: kinek kell hozzáférnie a közös örökséghez, hogyan biztosítható egy digitális másolat hitelessége és miként őrizhető meg mindez a jövő nemzedékei számára?
Kozsik Tamás, az ELTE IK dékánja beszédében arra emlékeztetett, hogy nem véletlenül van náluk a Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet, hiszen a két tudományterület kapcsolata régi. A kartográfia ma már elképzelhetetlen számítógépes adatfeldolgozás nélkül. Szerinte a konferencia újabb közös együttműködéseknek és kutatási irányoknak adhat lendületet.
A többnapos konferencia nyitóelőadását Evangelos Livieratos, a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem professzora, a konferenciasorozat és a bizottság megalapítója tartotta A térképészeti örökség újragondolása: egy korszakalkotó európai műalkotás felidézése címmel. Evangelos Livieratos, aki az ELTE IK díszdoktora, arra is emlékeztetett, hogy a bizottság húszéves működése a magyar kollégák támogatásának is köszönhető. Budapesten harmadszor tartott előadást: 2014-ben az Országos Széchényi Könyvtárban a térképészeti örökség „ökoszisztémájáról”, 2022-ben pedig a digitális áradat miatt veszélyeztetett térképészeti műveltségről beszélt.
Ezúttal Hans Holbein 1533-ban készült festményét, a londoni National Gallery egyik leghíresebb alkotását, A nagyköveteket elemezte. A közel kétszer kétméteres képen Jean de Dinteville francia nemest és Georges de Selve püspököt látjuk. A két férfi azért járt küldöttként Londonban, hogy elejét vegye az egyházszakadásnak, amelyet VIII. Henrik és Boleyn Anna házassága fenyegetett. A festmény a XVI. század új korszakának tárgyait tartalmazza: csillagászati és matematikai eszközöket, hangszereket, könyveket.
Evangelos Livieratos szerint két térképi elem rejtőzik benne. Az egyik egy mindössze 18×20 centiméteres földgömb, amelyet a festő döbbenetes részletességgel jelenített meg. A nagy felbontású digitális másolat segítségével a térkép ma már jól tanulmányozható. Evangelos Livieratos hangsúlyozta, hogy a műtörténeti szakirodalom egy része tévesen vél felfedezni mintát a gömbön, holott az eredeti ismeretlen. A gömbön Európa először jelenik meg önálló színnel, globális összefüggésben, és a spanyol–portugál világfelosztást rögzítő tordesillasi meridián is látható rajta. A térképen mindössze négy helynév szerepel pontos jelöléssel, köztük Dinteville falujának, Polisynak a neve.
A másik rejtély a kép alján húzódó különös, szinte földönkívüli alakzat. Livieratos Alexander Boxer 2012-es elemzésére hivatkozva kifejtette, hogy ez trapézvetületen alapuló, matematikailag megszerkesztett torzkép. Megfelelő szögből nézve koponyává áll össze: a memento mori, a halandóság emlékeztetője a felfedezések és a hatalom világában.
Előadása zárásaként Livieratos rámutatott, hogy a térképészeti örökség mindenütt jelen van, és rajtunk múlik, hogy fantáziánkkal, tudásunkkal, a könyvtárakban és levéltárakban végzett búvárkodással új ötleteket és új felismeréseket merítsünk belőle.
A háromnapos, a kartográfiai örökség digitális feldolgozásának legújabb eredményeit bemutató konferencián a mintegy tizenöt országból érkező kutatók negyvenöt előadáson keresztül tanácskoztak a Ludovikán arról, hogy hogyan őrizhetők meg a régi térképek, atlaszok és glóbuszok, hogyan tehetők ezek digitálisan kereshetővé és hozzáférhetővé, valamint hogyan alkalmazható a mesterséges intelligencia a kartográfiai anyagok feldolgozásában.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes