A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) Földrajz és Természettudományi Tanszéke rendezte meg a Trianon tanulságai című tudományos előadóülést június 4-én, a Ludovika Campuson, amely a békediktátum 106. évfordulója alkalmából tekintette át a nemzeti tragédia történelmi, diplomáciai és kulturális összefüggéseit.
Az eseményt Nemerkényi Zsombor, a NITK Földrajz és Természettudományi Tanszék vezetője nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta, hogy 2010 óta ez a nap a Nemzeti Összetartozás Napja, amely a gyász mellett az elszakított nemzetrészekkel való egységünket és az egymás iránti felelősséget jelképezi. Kiemelte, hogy a nemzet megmaradása szempontjából kulcsfontosságú a magyar kultúra ápolása és a határon túli közösségek támogatása, hiszen e segítség nélkül a magyar jövő ezeken a területeken elvész. A tanszékvezető kitért arra is, hogy a geográfiának és a történelemnek is feladata a múlt tanulságainak levonása a jövő építése érdekében.
Magyarics Tamás, az ELTE Amerikanisztikai Tanszék professor emeritusa, volt dublini nagykövet az amerikai diplomácia és források tükrében elemezte a békeszerződést, rávilágítva az amerikai döntéshozók gyakran elméleti vízióira, amelyek ellentmondásba kerültek az európai valósággal. Ismertette az amerikai békedelegáció munkáját segítő szakértői csoport, az „Inquiry” tevékenységét, amelyet Isaiah Bowman geográfus koordinált, s megjegyezte, hogy a magyar békefeltételeket előkészítő szakértők sokszor nem rendelkeztek mélyreható helyismerettel a térségről. Magyarics professzor részletesen elemezte Robert Lansing külügyminiszter szerepét, aki 1918 májusában fordult el a Monarchia integritásának támogatásától az utódállamok, köztük Csehszlovákia javára. Az előadás kitért olyan diplomáciai szereplőkre is, mint Allen Dulles és Clark Gale, akik a határmegállapító bizottságokban vettek részt, valamint felidézett egy anekdotát az amerikaiak értetlenségéről, amellyel Horthy Miklós tenger nélküli admirálisi rangját és a király nélküli királyság államformáját fogadták.
Vásáry István Széchenyi-díjas orientalista, az MTA doktora, az ELTE professor emeritusa, volt ankarai és teheráni nagykövet előadásában párhuzamot vont a török sèvres-i béke és a trianoni diktátum között. Rámutatott, hogy az 1920-as sèvres-i szerződés még a trianoninál is megalázóbb és súlyosabb feltételeket tartalmazott, hiszen Anatólia jelentős részét görög, örmény, kurd és nagyhatalmi fennhatóság alá helyezte volna. A törökök azonban Mustafa Kemal Atatürk vezetésével fegyveres ellenállást tanúsítottak, és három évnyi véres harc árán, az 1923-as lausanne-i békében elérték a szerződés revízióját, visszaszerezve országuk szívét. Vásáry István hangsúlyozta, hogy a magyar sikertelenség egyik fő oka a belső társadalmi szétesés és a katonai védekezés elmaradása volt a háború végén, amit a Tanácsköztársaság kikiáltása miatti nemzetközi elszigeteltség csak tovább súlyosbított.
Újváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese Klebelsberg Kuno munkásságán keresztül mutatta be Trianon hatását a magyar kultúrpolitikára, kiemelve, hogy a két világháború közötti Magyarországon a kultúra prioritást élvezett a szakpolitikák között. Ismertette, hogy a Vallás- és Közoktatási Minisztérium költségvetési részaránya az 1920-as évek végére meghaladta a 10 százalékot, ami lehetővé tette a „kultúrfölény” elvére alapozott nemzetépítést és a népiskolai hálózat fejlesztését, aminek köszönhetően az analfabéták aránya 10 százalék alá csökkent. Az előadás részletesen kitért a nemzeti kincsek sorsára is: az 1926-os badeni és az 1932-es velencei egyezmények révén számos levéltári anyag és múzeumi tárgy, köztük több értékes Korvina térhetett vissza Ausztriából és Olaszországból. Újváry Gábor beszélt a menekült egyetemek sorsáról is, megemlítve, hogyan települt a Kolozsvári Egyetem Szegedre, a Pozsonyi pedig Pécsre, új tudományos centrumokat hozva létre a megcsonkított országban.
Kubassek János geográfus, tudománytörténész, a NITK NITK Földrajz és Természettudományi Tanszék oktatója, a Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatója beszélt az elfeledett geográfusokról, akik tudományos eszközökkel küzdöttek a Kárpát-medence földrajzi egységének védelmében. Külön hangsúlyt fektetett Teleki Pál és a népsűrűséget ábrázoló „vörös térkép” jelentőségére, amely a párizsi békekonferencián próbálta szemléltetni a magyarság valós etnikai határait. Kubassek János részleteket osztott meg a Pozsonyi Egyetem professzorainak, üldöztetéséről, akiket a megszálló cseh legionáriusok próbáltak felelősségre vonni magyar érzelmű megnyilvánulásaikért. Az előadás kitért a humanitárius katasztrófára is, felidézve a 350-500 ezer elmenekült magyar, köztük a vagonlakók nehéz sorsát, valamint Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok bátor fellépését, amellyel megakadályozta, hogy a megszálló román csapatok kifosszák a Magyar Nemzeti Múzeumot.
A résztvevők szerint a múlt tényeinek és traumáinak ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzet indulatok helyett a tudás és az összefogás erejével építhesse jövőjét.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes