A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) ünnepélyes keretek között emlékezett meg névadójáról május 11-én, az NKE-n. Az eseményen felavatták Nemeskürty István portréját ábrázoló emléktáblát, ezzel is tovább erősítve szellemi örökségének ápolását.
Szakos Enikő, a NITK osztályvezetője köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy az intézmény újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett Nemeskürty István emlékének ápolásában. Elmondta, hogy ez az emlékező tisztelgés egy évvel ezelőtt, 2025. május 14-én indult az Országházban, ahol Nemeskürty István születésének 100. évfordulóját ünnepelték. Az út ezt követően egy őszi tudományos konferenciával folytatódott, majd három fontos könyv újrakiadásával bővült.
Deli Gergely, az NKE rektora megnyitóbeszédében felidézte, hogy a pedagógus- és bölcsészképzés 2025. évi elindulásának különös szimbolikus jelentősége volt, hiszen akkor egyszerre emlékezhettek Nemeskürty István születésének 100. és halálának 10. évfordulójára. Az elmúlt időszakban több ünnepi rendezvényen is tisztelegtek munkássága előtt, most pedig az emléktábla avatásával folytatták az emlékprojektet.
Deli Gergely rámutatott: Nemeskürty István életútja már fiatalon összefonódott a katonai hivatással. Kadétiskolában tanult, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia testvérintézményének hallgatója volt – az NKE elődintézményében. Katonai tapasztalatai fegyelmet, tartást és egy életre szóló gondolatiságot adtak neki, elsősorban a nemzeti önazonosság és a közösségi összetartozás értékét. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti és kulturális értékek ápolása végigkísérte Nemeskürty munkásságát, ez az eszmei örökség pedig különösen fontos az olyan egyetemen, ahol a köz és a haza szolgálata alapértéknek számít.
A tanári hivatásról szólva Deli Gergely hangsúlyozta, Nemeskürty István „tanárként ugyanis nem pusztán tudást adott át, hanem gondolkodásra nevelt. Hitte, hogy a tanítás a közösség formálásának egyik legerősebb eszköze”, és ez a szemlélet határozza meg a Nemeskürty István Tanárképző Kar küldetését is – tette hozzá. A Nemeskürty Társalgó előtt elhelyezett, a névadó portréját ábrázoló emléktábla „arra emlékeztet bennünket, hogy a tudást mindig felelősséggel és a közösség érdekében használjuk” – fogalmazott Deli Gergely.
Veszelszki Ágnes, a NITK dékánja Nemeskürty István sokoldalú munkásságát méltatta. Kiemelte, hogy az emléktábla elhelyezésével az egyetem közösségi emlékezetet formál, kapaszkodót ad, és szellemi irányt jelöl ki azok számára, akik a Nemeskürty Társalgóba belépnek.
Veszelszki Ágnes szerint Nemeskürty István életműve nem sorolható egyetlen kategóriába. Irodalomtörténészként gondolkodásmódokat tárt fel, az irodalmat a nemzeti önismeret fontos forrásaként kezelte. Történetíróként a múlt eseményeiben elsősorban erkölcsi kérdéseket keresett, és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar történelemről való gondolkodás közérthetőbbé és személyesebbé váljon. Filmstúdió-vezetőként pedig a mozgóképet a nemzeti önkifejezés eszközeként használta – fejtette ki.
A dékán rámutatott: „A múlt ismerete nélkül a jelen bizonytalanabb, és a jövő pedig sokkal kiszolgáltatottabb.” Az emléktáblát nem csupán emlékeztetőként, hanem kérdésként is értelmezte, amely minden arra járótól azt kérdezi: hogyan gondolkodunk a saját történeteinkről, mit jelent számunkra a kultúra, és mit kezdünk az örökséggel, amelyet kaptunk.
A hallgatókhoz fordulva Veszelszki Ágnes hangsúlyozta, hogy Nemeskürty István tanítása szerint a világ értelmezése nem delegálható algoritmusokra vagy kész narratívákra, a gyors válaszok korában pedig különösen fontos a lassú megértés és a kérdezés képessége. Zárásként pedig közös elköteleződést fogalmazott meg: az emléktábla nem csak emléket állít, hanem ígéretet is kifejez arra vonatkozóan, hogy Nemeskürty István szellemi hagyatékát megőrzik, továbbadják és az egyetemi mindennapok részévé teszik.
„Ha valamikor helye volt annak, hogy az édesapámról elnevezzenek egy pedagógiai közintézményt, akkor az most van” – hívta fel a figyelmet Nemeskürty Harriet, a névadó lánya beszédében, aki személyes történeteken keresztül hozta közelebb édesapja alakját a jelenlévőkhöz. Felidézte, hogy édesapja munkásságának lényege a gondolatébresztés volt: „Nem azt állította, hogy valami így vagy úgy történt, hanem arra ösztönzött, hogy elgondolkodjunk rajta” – fogalmazott.
Nemeskürty Harriet egy gyermekkori emlékét is megosztott a jelenlévőkkel. Amikor egyszer házi feladatához kért segítséget édesapjától, Nemeskürty István ragaszkodott hozzá, hogy mindent teljes összefüggésében magyarázzon el, mert – mint mondta – „csak így lehet megérteni”. Nemeskürty Harriet kitért édesapja munkamódszerére is: könyvtárában kizárólag azokat a köteteket tartotta, amelyeket maga is elolvasott, és azokat gondosan kijegyzetelte, saját megjegyzéseivel egészítette ki.
A hallgatók nevében Győri Kristóf elsőéves történelem szakos tanárjelölt szólt, aki Nemeskürty István Magyarnak számkivetve című művéből idézve kifejtette, hogy a tanári hivatás lényege nemcsak az adatok átadása, hanem a nemzeti kultúra továbbörökítése a következő generációk számára. Kiemelte, hogy számukra az NKE és a NITK olyan értékeket közvetítenek, mint a szabadság és a szuverenitás megőrzése minden körülmények között. A tanárok kiemelt feladata a nemzeti értékek továbbadása, pontosan úgy, ahogyan azt Nemeskürty István egész életművével példázta – fogalmazott Győri Kristóf.
Szakos Enikő zárszavában elmondta, céljuk az, hogy Nemeskürty István szellemisége ne csupán az oktatásban, hanem a kar mindennapi működésében is jelen legyen. Ennek érdekében a jövőben több hasonló megemlékezést terveznek. Az osztályvezető felhívta a figyelmet arra is, fontosnak tartják, hogy minél többen ismerjék meg Nemeskürty István munkásságát kötetei és filmjei révén.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes