A hazaszeretetre nevelés és a nemzeti identitásformálás a köznevelésben témaköre képezte a fő fókuszt a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Karának (NITK) szervezésében megrendezett tudományos tanácskozáson március 10-én, a Ludovika Főépület Zrínyi Termében.
Veszelszki Ágnes dékán köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a hazaszeretet nem csupán történelmi évszámok vagy nemzeti szimbólumok ismerete, hanem egy mély érzelmi kötelék, amely közösen megélt élményekből és történetekből fakad. Kiemelte, hogy ez a nevelési folyamat már az óvodában elkezdődik a közvetlen környezet, a népdalok, néptáncok és mesék megismerésével. Az iskolában ez a kör tágul ki a nemzet történelmének és nagy alakjainak felfedezésével. Veszelszki Ágnes szerint a biztos nemzeti identitás nem kirekesztő, hanem éppen ez adja meg a fiataloknak azt a magabiztosságot, amellyel más kultúrákhoz is tisztelettel tudnak fordulni.
Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár plenáris előadásában rámutatott, a mai fiatalok egy globális kultúra hatása alatt állnak. a gyerekek gyakran nem hagyják el a „wifi környezetét”, ahol globális mesecsatornák és online játékok határozzák meg a mindennapjaikat, elszigetelve őket a helyi közösségektől – fogalmazott. Az államtitkár szerint ebben a helyzetben felértékelődik az iskola szerepe, mivel a szülői nevelés ereje sok esetben csökkent a digitális eszközök térnyerése miatt.
Az államtitkár szembeállította a magyar kormány nemzetállami megközelítését bizonyos európai törekvésekkel. Példaként említette Luxemburgot, ahol a népesség összetétele miatt már egy multikulturális, nemzetek feletti oktatási modell felé mozdultak el. Ezzel szemben a magyar álláspont az, hogy a magyar állam a nemzet állama, és feladata a magyar identitás megőrzése a jövő nemzedékei számára is.
Maruzsa Zoltán kiemelte a hazai jó gyakorlatok közül a Nemzeti Alaptanterv 2012-es és 2020-as módosításait, amelyek a nemzeti tartalmakat és a honismeretet helyezték előtérbe. Ismertette a nemzetegységet erősítő Határtalanul! programot, amelyen keresztül már több mint félmillió diák jutott el a határon túli magyar területekre. Említést tett a Lázár Ervin Programról, amely ingyenes színházi és kulturális élményt biztosít minden tanulónak, valamint a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programról, amely múzeumpedagógiai segítséggel teszi emlékezetessé a történelmi emlékhelyek látogatását
Balatoni Katalin pedagógiai innovációk előmozdításáért és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszterelnöki biztos előadásának alaptézise szerint a nemzeti nevelésnek magának is van identitása, és a magyar kultúra az elmúlt évszázadban hol az identitás építésének, hol annak szisztematikus leépítésének eszköze volt. Balatoni Katalin rávágott a jelenkor globális küzdelmeire is: hangsúlyozta, hogy ha egy nemzetet hosszú távon le akarnak építeni, akkor az összetartozás érzését, a közösségi erőt kell megtámadni. Példaként állította az Amerikai Egyesült Államokat, ahol az út szélén lobogó hatalmas zászlók az állampolgári büszkeséget és erőt hirdetik, miközben Európában – például Ausztriában – tudatos építkezés zajlott az identitás megerősítésére. Kiemelte, hogy az osztrák nemzettudat olyannyira beépült a mindennapokba és a gazdaságba is, hogy még globális márkák is kínálnak osztrák népviseleti ihletésű ruhákat.
A miniszterelnöki biztos részletes történelmi visszatekintést nyújtott a magyar pedagógia fejlődéséről. A jelenkor nevelési feladatai kapcsán pedig megemlítette, hogy a legfontosabb eszköz továbbra is az ének, a játék, a mese és a tánc, amelyeket már bölcsődés és óvodás korban be kell építeni a gyermekek életébe. Figyelmeztetett: ha egy gyermek csak iskolás korban találkozik először a saját kultúrájával, az már nem épül be szervesen, csupán egy „megtanult lehetőség” marad. Példaként hozta fel Romániát és Szerbiát, ahol saját rádió- és tévécsatornák sugározzák folyamatosan a nemzeti népzenét, erősítve ezzel a közösségi identitást.
Balatoni Katalin kitért az elmúlt tizenhat év nemzetpolitikai eredményeire, a többi között a határon túli magyarok állampolgárságának visszaadására és a pedagógusigazolványok biztosítására. Hangsúlyozta, hogy az óvodai nevelés országos alapprogramjában tavaly megerősítették a nemzeti tartalmakat. Beszédét azzal a felhívással zárta, hogy „Az identitás tartja össze a közösséget a nehéz időkben”, ezért a pedagógusképzésben – ahogyan például a Nemeskürti István Tanárképző Karon történik – kiemelt figyelmet kell fordítani ezekre az értékekre.
Uzsalyiné dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója az organikus pedagógia szemléletmódján keresztül világított rá a nemzeti identitás és a közösségi kötődés mélyebb összefüggéseire. Az előadó hangsúlyozta, hogy az organikus pedagógia alapgondolata szerint a nevelés az élet szolgálata, amely a hosszú távú, élettel teli fejlődésre összpontosít. A neveléskutató szerint az organikus pedagógia nem csupán módszertan, hanem egyfajta áldásos erőfeszítés, amely a szívtől szívig tartó kapcsolaton keresztül építi újjá a nemzet szövetét.
Uzsalyiné dr. Pécsi Rita rámutatott, hogy a mai társadalomban a virtuális világ térnyerése miatt hiányoznak a valóságos kapcsolatok, és a magyar felnőtt népesség jelentős része kötődési zavarral küzd. Az organikus pedagógia szerint a kötődés képessége nevelhető, de ehhez nem elméletekre, hanem közös élményekre – játékra, énekre, mesére és beszélgetésekre – van szükség.
A szakértő beszélt az eszménypedagógiáról is, amely az eredetiséget keresi: nem azt kérdezi a gyermektől, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”, hanem azt segíti megtalálni, hogy „ki vagyok én”. Ebben a folyamatban a nemzeti identitás és a kultúra (néptánc, anyanyelv, hagyományok) olyan gyökereket adnak, amelyek nélkül a személyiség nem tudna ellenállni a mai világ „viharainak”.
Az organikus nevelés eszközei között szerepel a hálózatos gondolkodás, amely összeköti a tantárgyakat a valós élettel, valamint a visszatérő rítusok és ünnepek, amelyek érzelmileg is megerősítik a közösséghez tartozást. Az előadó Sík Sándor hasonlatát idézve elmondta, a szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol. A nevelés feladata tehát az, hogy olyan mély gyökereket eresszen a gyermekek lelkében a hazához, a nyelvhez és a családhoz, amely megvédi őket az identitásválságok idején.
A délutáni szekcióban Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a NITK Hungarológia Tanszékének vezetője az identitás, közösség és hazaszeretet kérdéseit vizsgálta a diaszpórában. Erdélyiné dr. Dancs Katinka, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa a nemzeti identitás 21. századi iskolai fejlesztésének kihívásairól és lehetőségeiről beszélt.
Pásztor Enikő Judit tanszékvezető egyetemi docens, NITK fejlesztési dékánhelyettese a nemzeti identitás kialakulásának pedagógiai lehetőségeit elemezte. Horváth Szilárd, a Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola alapító igazgatója ismertette, mit kíván a magyar nevelés a Búzaszem 12 pontja alapján. Tóth Gábor, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője a honvédelem tantárgyat mutatta be a hazaszeretetre nevelés aspektusából. Pap Andrea, a NITK Hungarológia Tanszékének egyetemi adjunktusa a hungarikumok – nyelvi nevelés és identitás kapcsolatát tárgyalta.
Lember-Major Enikő alsó tagozatos tankönyvszakértő és gyermekirodalom-kutató a hagyomány, ünnep és identitás megjelenését elemezte az alsó tagozatos tankönyvekben és a gyermekirodalom diskurzusában. Nagy Judit óvodapedagógus a „kis szívek, nagy ünnepek, avagy kokárdától a közösségi élményig” témában beszélt a nemzeti identitás erősítéséről a bölcsődei-óvodai nevelésben a nemzeti ünnepek mentén. Fukkné Fukász Enikő, a NITK Tanító- és Óvóképző Tanszékének szakoktatója az otthontól a hazáig tartó utat mutatta be az identitás alapozásának szempontjából kisiskolás korban. Nagyné Farkas Annamária, a NITK Tanító- és Óvóképző Tanszékének közszolgálati egyetemi docense a Nemeskürty István Tanárkárképző Kar citeraoktatásának pedagógiai jelentőségét és az identitásformálás szerepét hangsúlyozta a NITK vonatkozásában.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes