A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) Híd az óvoda és az iskola között címmel rendezett szakmai délutánt február 9-én az egyetem John Lukacs Társalgójában. Az esemény célja az értékközvetítés és a gyermekek fejlődését szolgáló pedagógiai gyakorlatok megosztása volt. A rendezvényt Pásztor Enikő, az NKE NITK fejlesztési dékánhelyettese, a Tanító- és Óvóképző Tanszék tanszékvezetője moderálta.
A konferenciát Veszelszki Ágnes, a NITK dékánja nyitotta meg. Mint fogalmazott: „Ha van téma a nevelésben, amely egyszerre tűnik jól ismertnek, és mégis újra meg újra kihívásokkal telinek, akkor ez bizony az óvoda és az iskola közötti átmenet.” Szerinte az óvodát és az iskolát nem különálló intézményekként, hanem egymásra épülő folyamatként kell értelmezni. Hozzátette: a gyermekek szempontjából az a legfontosabb kérdés, hogy a rendszer valóban működik-e, biztonságot és elfogadást nyújt-e számukra.
Borosán Beáta, a Köznevelési Államtitkárság osztályvezetője a módosított Óvodai Nevelés Országos Alapprogram (ONAP) előkészítésének folyamatát mutatta be. Elmondta: a köznevelési törvény értelmében az alapprogramot ötévente felül kell vizsgálni, a mostani módosítás során pedig széles körű társadalmi egyeztetés zajlott. „Mindannyiunknak, akik a módosításon dolgoztunk, egyetlen fontos célunk volt, hogy a gyerekeknek a legjobb legyen” – hangsúlyozta. Aggodalmát fejezte ki, hogy a kérdőíves felmérés eredményei nyugtalanító képet mutattak, az óvodai igazgatók közel 80 százaléka ugyanis egyértelmű romlást tapasztalt a gyermekek készségeiben. Ezért – mint fogalmazott – a módosítás célja egyebek mellett a célzott fejlesztés, a minőségi pedagógiai módszerek megerősítése és a haza iránt való elköteleződés hangsúlyozása lett.
Az óvoda–iskola átmenet pedagógiai és értékalapú értelmezéséről Balatoni Katalin miniszterelnöki biztos, a NITK Tanári Felkészítés Tanszékének vezetője előadásában különbséget tett az egyszerű és a tudatos átmenet között. „Nem elég a gyerekek iránti szeretet, nélkülözhetetlen a magas szintű tudatosság és a szakmai megalapozottság a nevelésben” – emelte ki a tanszékvezető. Szólt arról is, hogy a magyar identitást, a nemzeti nevelést szívből szívbe kell ültetni, ha ugyanis nincs egy embernek identitása, akkor „elfújja a szél”. Hangsúlyozta: az erős identitás nem bezár, hanem éppen ellenkezőleg, nyitottá és befogadóvá tesz más kultúrák iránt is. Hozzátette, a játék és a mese az iskolába lépéssel sem szűnhet meg.
Takács Katalin Barbara, a veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda vezetője előadásában bemutatta, hogyan működik intézményükben a napi 45 perces fejlesztési idő. Tapasztalataik szerint a tudatos tervezés és dokumentáció nem teher, hanem kapaszkodó.
A program során a résztvevők aktív élményeken keresztül is megtapasztalhatták az átmenet pedagógiáját: az alkotótevékenység szerepét Varga Tünde, a NITK Tanító- és Óvóképző Tanszék adjunktusa mutatta be interaktív előadásában. Szerinte az óvoda–iskola átmenet nem feltétlenül „híd”, hanem inkább folyamatos áramlás. Mint fogalmazott: „Az első közös nyelvünk a vizuális nyelv, amely az egész világon érthető.” Tőkei Krisztina, az NKE NITK Tanító- és Óvóképző Tanszék szakoktatója népi játékokra épülő foglalkozásán a mozgás és az élményszerű tanulás került előtérbe.
Az iskolai oldal jó gyakorlatait első körben Adorjányi Szabó Nóra tanító, a Tarjáni Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola foglalkozásvezetője egy nagy létszámú, tudatosan építkező iskola működésén keresztül mutatta be, ahol a biztonságos, iskolakezdés kiemelt cél. Szerinte az iskola vonzerejének kulcsa a gyermekközpontú szemlélet. Kiemelte, hogy az átmenet több oldalról támogatott folyamat, amely már jóval az iskolakezdés előtt elkezdődik: családos programokkal, interaktív foglalkozásokkal. Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola alapítója és vezetője úgy fogalmazott: „Nem szolgáltatást nyújtunk, hanem együtt építkezünk.” Szerinte a mozgás, a népi kultúra, valamint a digitális eszközök tudatos korlátozása kulcsszerepet játszik az idegrendszeri érettség kialakulásában.
A szakmai délutánt Lember-Major Enikő, a NITK Tanító- és Óvóképző Tanszék tanársegédjének előadása zárta, aki érzelmi oldalról közelítette meg az átmenetet, és a gyermek útját egy metaforikus „zsákhoz” hasonlította: „Minden gyermek visz egy zsákot, benne a biztonságával, az önbizalmával, de a terheivel is.” Hozzátette, hogy a szülők, pedagógusok és a gyermek együtt cipelik azt a zsákot, kiemelve a nyitottság, a bizalom és a türelem jelentőségét.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes