A budapesti Operaház lenyűgöző épülete önmagában ünnepi hangulatot áraszt, a belépő szemlélőt karon fogja a szépség és a harmónia. Mi történik azonban, ha ugyanitt csukott szemmel kelünk felfedezőútra? Látogatásunk alkalmával ez történt. 2025. december 5-én este, Pacsay Attila: Artaban c. előadása a budapesti Operaházban „Adventi belső misztikus utazásra” hívott. A tutorált csoportomnak szervezett programlehetőséget a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztosította.
Jóval a darab kezdete előtt érkeztünk a hallgatókkal és dr. Soproni Zsuzsa kolléganőmmel a NITK Anglisztika és Germanisztika Tanszékéról, ugyanis a látogatás szervezőivel épületbejárást tehettünk. Ennek fénypontja a Királyi Szalonban, a Székely Bertalan teremben volt, ahol a darab rendezője és a történet verseinek írója, az Opera főigazgatója, dr. Ókovács Szilveszter fogadott bennünket és tartott bevezetést az előadás létrejöttével és művészi koncepciójával kapcsolatban.
A különleges előadás tudatosan kikapcsolta a látás érzékszervét, és a Medgyaszay teremben lobogó tűz körül, nyugágyban, eltakart szemmel hallgattuk a zenét, az éneket, és lettünk részesei a történetnek. Az előadás után még beszélgethettünk a művészekkel. A hallgatók így fogalmazták meg benyomásaikat: „…őszintén mondom, egészen különleges élmény volt. Nem egy megszokott opera, sokkal frissebb, kísérletezőbb, és pont ez ragadott meg benne. A legjobban az tetszett, hogy maga a rendező, aki egyben az igazgató is, mesélt nekünk a műről. Nagyon inspiráló este volt.” (Bali Brigitta) „Életem első operaélménye volt az Artaban, ahová az egyetemnek köszönhetően jutottam el, és már az elején megfogott, hogy a rendező-igazgató személyesen mesélt a darab hátteréről, így teljesen más hangulatban vártam a kezdést. Amikor elindult a műsor, nyugágyakban fekve tudtunk belemerülni a darabba, ami egészen szokatlan, mégis nagyon felszabadító módja volt annak, hogy tényleg átadjam magam a pillanatnak. Közben pedig végig ott motoszkált bennem, hogy milyen könnyű elfelejteni, miről is szól valójában az advent, és mennyire jó néha megállni, lelassulni, és hagyni, hogy valami igazán őszinte élmény megérintsen.” (Hoffmann Lili)
A teljes tutorált hallgatói csoport nevében köszönjük a közös művészi élményt és a bevezetést az Opera világába.
Fotó és szöveg: Dr. Pantóné dr. Naszályi Dóra (tutor)