A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) konferenciát szervezett a Magyar Tudomány Ünnepe 2025 alkalmából Tanítva kutatni, kutatva tanítani címmel november 28-án, az egyetem Orczy Úti Kollégiumában.
Kovács Gábor István, az NKE NITK tudományos dékánhelyettese megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: a tudomány világa a társadalom nagy része számára láthatatlan és idegen, mert kevesen foglalkoznak kutatással, és az oktatás során sem látnak a diákok valódi, élő tudományos folyamatokat: úgy tekintünk a tudásra, mintha egy titkos torony tetején őriznék a tudósok, ahová csak kevesen juthatnak be. Szerinte ez a metafora hibás, a tudományt ugyanis már korán, élő formájában és a kortárs eredményeket kellene megmutatni a diákoknak.
Hamar Pál, a NITK Tanári Felkészítés Tanszékének egyetemi tanára plenáris előadásában úgy fogalmazott, a hallgatókat arra szeretné ösztönözni, hogy foglalkozzanak kutatással, mert a tudomány kitartást, elhivatottságot és munkát igényel. Rámutatott, hogy a tantervek fejlesztésénél fontos a történeti előzmények ismerete és a nemzetközi gyakorlatok áttekintése, valamint ismertette a tantervelmélet nagy alakjait (Johann, Herbart, John Dewey, Benjamin Bloom, stb.), és a különböző tantervtípusokat (angolszász kimenetszabályozású, kelet-európai központosított).
Szentpétery-Czeglédi Anita habilitált egyetemi docens, a NITK Anglisztika és Germanisztika Tanszék vezetőjének kiindulópontja az volt, hogy a mai nyelvoktatás és a tankönyvek gyakran háttérbe szorítják a beszélő énjét, a személyes önkifejezést, miközben a nyelvtanulás sikeréhez elengedhetetlen az érzelmi bevonódás és az önazonosság megjelenítése. Szerinte olyan tankönyvekre van szükség, amelyek támogatják a tanuló önkifejezését, személyes identitásának megmutatását, figyelembe kell venni az érzelmi kötődés szerepét, mert ez növeli a motivációt és a tanulás hatékonyságát.
Pomozi Péter egyetemi docens, a NITK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjének előadása a hun–magyar kontinuitás és az uráli nyelvrokonság viszonyának értelmezéséről szólt, interdiszciplináris szemlélettel. Hangsúlyozta, hogy a kérdéskör körül közel 250 éve zajlanak viták, az elmúlt 25 évben pedig számos új tudományos eredmény született, amelyek jobban árnyalják a képet. Mint fogalmazott: mára világossá vált, hogy az őstörténet nem érthető meg kizárólag nyelvészeti alapon, a honfoglalás kori és korábbi népesség etnikailag és nyelvileg sokrétegű volt.
Szilágyi Péter egyetemi docens, a NITK Hungarológia Tanszékének vezetője előadásában a magyar diaszpóra múltját és jelenét mutatta be. Szilágyi Péter rámutatott, hogy a világon ma kb. 2,5–2,6 millió magyar él a Kárpát-medencén kívül. Emlékeztetett, hogy a 19. század közepétől indult meg a magyar kivándorlás nagy hulláma, amely csúcspontját az 1900-as évek elején érte el: a jobb élet reményében sokan Észak- és Dél-Amerikába mentek, gyakran nehéz körülmények közé. Majd, az első világháború és Trianon új irányokat szabott a kivándorlásnak: sokan az utódállamokból indultak útnak, majd a két világháború között a diaszpóra szervezett közösségi életet alakított ki: magyar egyházak, újságok, klubok, szövetségek jöttek létre világszerte. Ekkor, pontosa 1938-ban alapították például a Magyarok Világszövetségét is.
Fodorné Földi Rita, a NITK Tanári Felkészítés Tanszékének egyetemi docense Az ADHD és a család – protektív faktorok és jelentőségük című előadásában hangsúlyozta, hogy az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) a leggyakoribb gyermekpszichiátriai zavarok egyike. Az iskoláskorú gyermekek 3–7 százalékát érinti, és negatívan befolyásolja a tanulást és a szociális beilleszkedést. Hozzátette, hogy a kutatók már az 1990-es évektől vizsgálják a mozgásfejlődés szerepét a kognitív és tanulási képességek alakulásában.
Simándi Irén, a NITK Történelem és Társadalom Tanszékének egyetemi tanára a magyar rádió történetéről beszélt, kiemelve annak 100 éves múltját és jelentőségét. Részletesen bemutatta a rádió épületének történetét, valamint a műsorszórás fejlődését a kezdetektől napjainkig.
Hauser Zsuzsanna, a NITK Tanító- és Óvóképző Tanszék közszolgálati egyetemi docensének előadása a „Más szemmel – A gyermekek egyéni szükségleteihez igazodó nevelés eszköztára” címmel a személyre szabott pedagógia fontosságáról értekezett, hangsúlyozva a differenciált oktatás szükségességét és a sajátos nevelési igényű tanulók integrációjának jelentőségét. Kiemelte, hogy minden gyermek egyedi, és az oktatási módszereket ehhez kell igazítani.
Szőllősy László, a NITK Földrajz és Természettudomány Tanszékének közszolgálati egyetemi docense a tanulmányi kirándulásokban rejlő lehetőségekről kiemelte, hogy kulcsfontosságú pedagógiai eszköz: egyszerre tananyagot jelenít meg élőben, érzelmi bevonódást teremt, rácsodálkozást vált ki, fejleszti a motivációt, és komplex módon – több tantárgyon átívelve – teszi érthetővé a világot. Hozzátette, hogy a személyes élmény tartóssá teszi a tudást, amit a diák később is könnyen fel tud idézni.
Taxner Tünde, a NITK Digitális Média és Kommunikáció Tanszék egyetemi tanársegédének előadása a mesterséges intelligenciával (AI), azon belül is az oktatásban való használatáról beszélt. A megértés fejlesztéséhez bemutatott egy nemzetközi pedagógiai modellt, amely egyszerű analógiákkal (pl. emberi szem és kamera összehasonlítása) segít érthetővé tenni az AI működését, majd egyszerű programozási felületen a működés kipróbálását is lehetővé teszi. Szerinte az AI használata tanulható, és az oktatásnak szerepe van abban, hogy a fiatalok a mesterséges intelligenciával együttműködő, felelősen gondolkodó felhasználókká váljanak.
Szöveg: Harangozó Éva