Közösségi nevelés, önálló személyiség – Karácsony Sándor tanításai ma címmel rendezett konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke október 7-én, az egyetem John Lukacs Társalgójában. Az esemény a 20. század egyik legnagyobb magyar pedagógusának, filozófusának és közösségszervezőjének szellemi örökségét helyezte a középpontba azzal a céllal, hogy Karácsony Sándor pedagógiai és filozófiai gondolatait a 21. századi oktatás kihívásai és lehetőségei tükrében vizsgálja, miközben párbeszédet kezdeményez a közösségi nevelés, a magyar identitás és a tanári hivatás aktuális kérdéseiről.
Veszelszki Ágnes, a NITK dékánja megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a konferencia nem csupán tudományos megemlékezés, hanem lehetőség a párbeszédre egy olyan gondolkodó életművével, aki egész életében azt mutatta, hogyan válhat az iskola az emberi nevelés műhelyévé. „Karácsony Sándor nevét ma nemcsak mint tudósét idéztük fel, hanem mint olyan tanárét, aki egész életével azt mutatta, hogyan válhat az iskola az emberi nevelés műhelyévé, és hogyan lehet a tanár egyszerre tudós, közvetítő és példakép” – fogalmazott a dékánasszony. Kiemelte, hogy Karácsony Sándor sokrétű életműve filozófusként, pedagógiai újítóként és a magyar nyelv és kultúra elkötelezett kutatójaként is meghatározó. Szerinte Karácsony a magyar nevelésügy egyik legnagyobb formátumú gondolkodója volt, aki a tanítást a közösségi nevelés és önnevelés folyamataként értelmezte.
A dékán hangsúlyozta, hogy a mai pedagógia új kihívásokkal szembesül, mint a digitalizáció, a társadalmi változások és a generációk közötti távolság növekedése. Karácsony Sándor öröksége éppen abban segít, hogy ne felületes megoldásokat keressünk, hanem az oktatás mélyebb, emberi értelmét kutassuk. „A nevelés közösségi folyamat. A tanár és diák, az iskola és társadalom, a múlt és jövő közös munkája” – idézte Karácsony Sándor gondolatát, kiemelve az anyanyelvi pedagógia szerepét. Veszelszki Ágnes szerint a magyar nyelv és kultúra hordozza azt az erőt, amelyre az emberi kapcsolatok, a nevelés és a nemzeti önazonosság épülhet. A tanárképzésben különösen aktuális Karácsony azon gondolata, hogy „az ember csak a másik emberrel együtt lehet igazán maga”. Ez a szemlélet arra inspirálja a jövő pedagógusait, hogy ne csak tanítsanak, hanem vezessenek, és mindenekelőtt szeressenek tanítani. Veszelszki Ágnes zárszavában köszönetet mondott a szervezőknek, előadóknak és résztvevőknek, külön kiemelve azokat, akik Karácsony Sándor örökségét kutatják és továbbadják. Kiemelte, hogy a konferencia nemcsak tudományos diskurzus, hanem közösségi élmény is, amely a nevelés lényegéről szóló párbeszédet erősíti, hiszen „a nevelés ott kezdődik, ahol két ember egymásra figyel” – idézte Karácsony Sándort a dékán.
Takaró Mihály irodalomtörténész, miniszterelnöki főtanácsadó köszöntőjében részletesen ismertette Karácsony Sándor pedagógiai rendszerének jelentőségét. Beszédében köszönetet mondott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, valamint a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéknek a rendezvény megszervezéséért, majd arra a kérdésre kereste a választ, hogy egy több mint nyolc évtizeddel ezelőtt megfogalmazott pedagógiai rendszer releváns-e a mai tanárképzésben. Véleménye szerint Karácsony gondolatai időtlenek, mert az emberi természet állandó jegyeire építenek. A miniszterelnöki főtanácsadó kiemelte Karácsony Sándor, az 1943-as Balatonszárszói Értelmiségi Konferencián elhangzott beszédét, amely szerinte programadó volt a modern, magyar és hatékony nevelés megteremtésére.
Takaró Mihály hivatkozott Karácsony Magyar nevelés című, 1944-ben megjelent előadására is, amelyben a szerző a magyar nevelés „gyökértelenségét” nevezte meg a rendszer legnagyobb hibájának. „Nem kell hozzá nagyon eleven fantázia, könnyű kitalálni, mi a magyar nevelés kardinális hibája, maga a gyökértelenség” – idézte Karácsonyt, majd ismertette a Balatonszárszói Értelmiségi Konferencián elhangzott beszédből azt a részt, amelyben a modern, magyar és hatékony nevelés hármas követelményét fogalmazta meg Karácsony Sándor: a nevelésnek egyszerre kell modernnek, magyarságra épülőnek és hatékonynak lennie. A modern nevelés kapcsán Takaró Mihály hangsúlyozta Karácsony tolerancia- és másságfelfogását, amely nem egyenértékű a ma használt fogalmi keretekkel, hanem az a másik ember autonómiájának tiszteletét helyezi előtérbe.
A magyarság fogalmát elemezve Takaró Mihály a magyar nyelv és gondolkodás összefüggésére hívta fel a figyelmet. „Nem értheti meg a növendék a tanárt csak akkor, ha az is magyar módra próbálja megértetni magát vele” – idézte Karácsonyt, hangsúlyozva, hogy a magyar nyelv különlegessége a pedagógiai üzenetek közvetítésének alapja. A hatékonyság kérdésében a szellemi növekedés fontosságát emelte ki: „A pedagógia célja a növendék szellemi növekedése. Szellemi növekedés csak úgy képzelhető el, ha a nevelő mindig a legmagasabb intenzitású embert képviseli a növendékeivel szemben.” Az irodalomtörténész szerint Karácsony közösségi szemlélete, amely szerint „a közösség népben érez, értelmiségben gondolkodik, az ifjúságnak akar”, ma is iránymutató.
Takaró Mihály kitért a modern kor kihívásaira is, például az információáradatra és a kommunikációs problémákra. Hivatkozott egy friss Harvard-tanulmányra, amely a mesterséges intelligencia, például a ChatGPT használatának veszélyeit vizsgálja a gyermekek fejlődésére nézve. Szerinte Karácsony pedagógiája, amely a valódi emberi kapcsolatokat helyezi előtérbe, megoldást kínál ezekre a problémákra. Példaként említette a Hódmezővásárhelyi Református Gimnázium 1946-os komplex tanítási modelljét, Takaró Mihály a konferencián említette a Hódmezővásárhelyi református gimnázium kísérletét, amely Németh László nevéhez fűződik, de Karácsony Sándor szellemi hatását is tükrözi. Németh László pedagógiai újításai, például a tantárgyak közötti integráció és a közösségi szemlélet, összecsengenek Karácsony azon gondolataival, amelyek szerint a nevelés közösségi folyamat, és a tanár-diák viszonyban a kölcsönös figyelem és együttműködés a kulcs. Takaró Mihály hangsúlyozta, hogy ez a kísérlet a kommunizmus nélkül jelentős hatással lehetett volna a magyar nevelésügyre. Beszédét azzal zárta, hogy a tanárképzésben szükség van Karácsony kooperatív és közösségi szemléletének alkalmazására, amely a mai pedagógia megújításának alapja lehet.
Pomozi Péter, a NITK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője köszöntőjében a jelen tudományos esemény jelentőségét, a tanszék fejlődését és Karácsony Sándor pedagógiai örökségének aktualitását emelte ki. A tanszékvezető hangsúlyozta, Karácsony Sándor a maga korában, az 1948–50 közötti politikai cezúrát leszámítva, rendkívül népszerű, integráló és integratív tanárszemélyiség és gondolkodó volt, aki a magyar szellem teljes spektrumára hatással volt. Pomozi Péter szerint Karácsony Sándor gondolatai a mai oktatásban is relevánsak, különösen az élményközpontúságra és a „játékosításra” vonatkozóan, ahogyan azt a Nemzeti alaptanterv is megfogalmazza. Karácsony Sándori pedagógiájának lényege abban áll, hogy a tanító magához emeli a tanulót, gyakorlatiasan viszi közel hozzá a tudást, és eléri, hogy a diák azt maga is képes legyen továbbadni. „A tanár olyan építész, aki úgy épít, hogy az épülő is építeni legyen képes” – fogalmazott Pomozi Péter. A tanszékvezető Karácsony Sándor Barátság és épülés című művéből idézett zárásként, amely az adás és a fogadás kölcsönös voltát, az „elfogadva is adunk” elvet hangsúlyozza. Kiemelte: ahhoz, hogy a jövendő épüljön, olyan fiatalság szükséges, amely képes úgy elfogadni, hogy azon nyomban tovább tudja adni a kapott tudást.
A megnyitót követően négy szekcióban folytatódott az egész napos esemény. Az első szekció, Hidak múlt és jövő pedagógiája között, Kiss Gabriella (NITK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék) elnökletével, a Karácsony Sándor tanításainak mai pedagógusképzésbe való integrálását, nevelésfilozófiájának tanulságait a modern tanárképzés számára, a pedagógiai kutatás és fejlesztés szerepét a pedagógusképzésben, valamint Hecker-Réz Robert előadását Karácsony Sándor értékalapú pedagógiájának mai olvasatáról tárgyalta. A második szekció – Bizalom, döntés, fejlődés – A pedagógus szerepe a személyiség alakulásában – Vassné Figula Erika (NITK Tanári Felkészítés Tanszék) vezetésével, a hivatásszemélyiség és pályaszocializáció gondolatköre Karácsony Sándor pedagógiai ars poeticájában, a tanári szerepek és tanulói bizalom a pályaorientációs támogatás tükrében, a szociális interakciók szerepe a gyermeki fejlődésben, valamint az a kérdés, mit kaphatunk a családi életre neveléshez Karácsony Sándortól, került terítékre. A harmadik szekció, Társak az alkotásban – Karácsony Sándor módszerei a kreatív tanulás szolgálatában, Heltai Miklós (ny. gimnáziumi igazgató) elnökletével, Karácsony Sándor diákokhoz fűződő baráti kapcsolatát, szellemi hatását napjaink pedagógiai törekvéseire és a pedagógusképzésre, valamint a felfedező oktatás és kreatív tanulás témáját járta körül. A negyedik szekció, Életre nevelés – Karácsony Sándor pedagógiai öröksége az iskola falain túl, Halbritter András (NITK Tanító- és Óvóképző Tanszék) vezetésével, az óvodai nevelést Karácsony Sándor pedagógiája nyomán, az értékátadás és közösségteremtés dinamikáját és erejét Karácsony Sándor örökségeként a magyar cserkészetben, Bognárné Kocsis Judit előadását a református értékrend mint nevelési alapelv Karácsony Sándor pedagógiájában, valamint a barátság és szerelem szerepét az ifjúkor két sarokpontjaként tárgyalta.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Mészáros Benjámin