A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) a Katedra beszélgetések rendezvénysorozata részeként Digitalizáció pro és kontra a nevelés és oktatás területén címmel szakmai délutánt tartott május 30-án az Oktatási Központban.
A pedagógusnap alkalmából szervezett eseményen Veszelszki Ágnes, a NITK dékánja köszöntőjében felidézte, hogy a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban kapott „mikroszkópikusan közeli” betekintést a pedagógusok világába, mivel szülei ott tanítottak és általános iskolás korában ott készítette el a házi feladatait, illetve regényeket olvasott, vagy a tanáriban sakkozott. Beszélt alma materéről is, a kiskunhalasi Bibó István Gimnáziumról is, ahol példamutató, jól felkészült, motivált és motiváló pedagógusok tanították, akik megszerettették vele a tantárgyakat.
Szakos Enikő, a NITK osztályvezetője bevezetőjében elmondta: a neveléstudományi eseménysorozatot jó szívvel ajánlják mindenkinek, aki gyerekek, vagy fiatalok nevelésével, oktatásával foglalkozik.
A digitális rezilienciáról tartott előadásban Gaskóné Nagy Erika beszélt a digitális platformok pozitív hatásairól (kapcsolattartás, tudásátadás), illetve árnyoldalairól (túlzott, illetve nem megfelelő életkorban való használat). A digitális gyermekvédelmi szakértő emlékeztetett: az X generáció az 1980-as években fekete-fehér televízión nézhette a meséket, a családoknak pedig általában egy készülékük volt, amin mindenki ugyanazt a műsort láthatta. Hozzátette: ma már minden családtag kezében lehet valamilyen eszköz és mindenki különböző tartalmakat nézhet rajtuk. A kompetenciafejlesztő tréner felhívta a figyelmet az elmúlt húsz évben bekövetkezett technikai robbanásra és az egyre gyorsuló változásra. Úgy fogalmazott: napjainkban hét generációnak kell szót értenie egymással. Példaként említette, hogy a különböző ikonok, vagy emojik mást jelentenek a különböző korosztályok számára.
Gaskóné Nagy Erika kifejtette: a Z generáció már a digitalizált világba született bele, az alfák az iPhone-nal és az okos eszközökkel egyidősek, a béta generáció életét pedig a mesterséges intelligencia, az algoritmikus gondolkodás és az automatizálás határozza majd meg. A digitális gyermekvédelmi szakértő a rezilienciát a 21. század szupererejének nevezte. Kitért arra is, hogy a cégek a kiberbiztonság kifejezés helyett már a kiberreziliencia fogalmát használják. Kifejtette, hogy a digitális reziliencia, vagyis a digitális alkalmazkodóképesség kifejezés, amit az OECD, az UNICEF és az ENSZ már alkalmaz, Magyarországon még nem terjedt el igazán, hazánkban inkább a kompetenciafejlesztés, a digitális tudatosság, vagy a digitális gyermekvédelem kifejezéseket használják. Utóbbiról Gaskóné Nagy Erika úgy fogalmazott: túlmutat a védekezésen, az érzelmekre és a belső erőforrásokra is épít. Lényegesnek nevezte a kompetencia folyamatos, tapasztalati úton történő fejlesztését és az életkori sajátosságokat. Hangsúlyozta a krízishelyzetek felimerésének és a segítségkérés fontosságát.
Gaskóné Nagy Erika egy kutatást idézve példaként elmondta: az óvodás gyerekek 80-90 százaléka napi rendszerességgel használ digitális eszközt és az internetet, a kicsik 30-35 százalékának pedig saját eszköze is van, amivel akár korlátlanul is játszhatnak, vagy nézhetnek videókat. Kiemelte, hogy a kutatás szerint az óvodások minden eszközt ismernek és tisztában vannak az előnyeikkel, illetve a hátrányaikkal. Felhívta a figyelmet arra, hogy már az egy-másfél éves gyerekek is rendszeresen képernyő előtt töltik az idejüket. Kitért a hagyományos és a „megkésett” óvodásokra is. Utóbbiakról elmondta, hogy a technikai eszközök túlzott használata miatt sokkal hangosabbak, beszédfejlődési, beszédértési és étkezési nehézségekkel rendelkeznek, valamint magatartásbeli és szobatisztasági problémáik vannak. Rámutatott: a szülők sokkal kevesebbet mesélnek gyerekeiknek, inkább hangoskönyvet használnak. Védőfaktoroknak nevezte ugyanakkor a mesék olvasását és a bábozást. Leszögezte, hogy az óvodáskorú gyerekeknek nincs szükségük digitális eszközökre, a robotok hasznosabbak lehetnek a digitális nevelésben. Hozzátette: ha egy gyerek egy órát használt digitális eszközt, utána legalább egy óra szabadmozgásos tevékenységre van szüksége, lehetőleg a kortársaival.
Összegzésként felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos a gyerekek önismeretének és önbizalmának fejlesztése, a szülői kontroll, a szülők edukációja és a támogató közösség szerepe.
A gyerekek atipikus fejlődéséről személyes példák bemutatásával Lantos Zita fejlesztőpedagógus tartott előadást. A gyógypedagógus hangsúlyozta: ez nem betegség, hanem eltérő idegrendszeri fejlődés, amely erősen környezetfüggő, de intelligenciától független. Példaként beszélt az ADHD-ról (figyelemhiányos hiperaktivitás), az autizmusról és a tanulási zavarról, amely genetikailag örökölhető. Kitért azokra a rizikófaktorokra is, amelyek a várandósság alatt ezeknek a rendellenességeknek a kialakulási kockázatát felerősíthetik. Felhívta a figyelmet arra, milyen káros lehet a magzat fejlődésére a sok inger, a túlzott eszközhasználat és az állandó stressz is.
Lantos Zita az atipikus fejlődés óvodáskori tünetei között említette egyebek mellett a szociális készségek és az empátia hiányát, az ügyetlenséget, a túlzott aktivitást, vagy óvatosságot, a magasságban való félelmet, a figyelem, a ceruza és olló használatának, illetve a színek, számok, formák ismeretének hiányát. A fejlesztőpedagógus a kisiskolás korúakkal kapcsolatban kiemelte: nem minden aktív gyermek hiperaktív figyelemzavaros és nem minden autisztikus tünetekkel rendelkező gyerek autista. Hozzátette: a szókincs, a grammatikai helyesség, a sok, illetve kevés beszéd, a tanulási nehézségek is utalhatnak atipikus fejlődésre, ahogy a társas kapcsolatok hiánya és az elszigetelődés is. Mindezek tükrében Lantos Zita fontosnak nevezte a gyerekek differenciált nevelését és oktatását, motiválását és a tehetséggondozást.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Mészáros Benjámin