Napjainkban a digitális technológia különböző nemzedékekre, különös tekintettel a Z generációra gyakorolt hatása megkerülhetetlen téma. Az ezzel járó kockázatokról, következményekről és megoldásokról kérdeztük Szakos Enikőt, a Nemeskürty István Tanárképző Kar Stratégiai és Fejlesztési Osztály vezetőjét, az MCC oktatáskutatóját.
„Van, aki már úgy születik, hogy sajnos a babakocsijára odateszik a szülők a mobiltelefon-tartót, így neki teljesen természetessé válik a digitalizált közeg” – mondta el lapunknak Szakos Enikő arról, hogy a digitalitás hogyan befolyásolja gyermekeink életét. Hangsúlyozta, az úgynevezett Z generáció tagjaira mondjuk azt, hogy már beleszülettek ebbe a világba ugyan, de még az analóg valóság is természetes nekik. Szakos Enikő kiemelte, a digitális függőség hasonlít a többi addikcióhoz; leegyszerűsítve arról van szó, hogy az egyén nem képes kontrollálni a tevékenységét, bármilyen – káros – következményekkel is jár. „Amennyiben a telefon használatáról beszélünk, úgy például észrevehetjük, ha az érintett nem képes letenni azt, folyamatos kényszert érez megtekintésére és előtérbe helyezi a valós tapasztalásokkal szemben” – tette hozzá az osztályvezető. Kiemelte, hogy a túlzott mobiltelefon- és internethasználatnak számos negatív következménye van, amelyek egyébként függőség nélkül is fennállnak. A fiatalok különösen kitettek ennek, mivel még nem rendelkeznek a szükséges önkontrollal és tudással, ezért a nevelés és oktatás szerepe rendkívül fontos.
Az osztályvezető kiemelte, hogy a digitalitásból következhetnek – és már korai életkorban megjelenhetnek – figyelemzavarok, és a sajátos nevelési igényű gyermekek – például az ADHD-val élők – számának növekedése is összefügg a digitális kütyük túlzott használatával. Ám nem csupán az eszközök használata jelent problémát, hanem az is, amitől elveszik az időt: a kisgyermekkori mozgás és játék hiánya az idegrendszer, valamint a szociális és kognitív készségek fejletlenségét okozhatja. Szakos Enikő tapasztalatai szerint a mobiltelefon, a számítógép és a videójátékok rendkívül addiktívak, és folyamatosan, néha akaratlanul is jelen vannak az életünkben. Mint mondta, az okostelefont szándékosan úgy tervezték, hogy az embert éjjel-nappal kísérje, bárhol elférjen, és mindenről értesítse használóját, nehogy lemaradjon valami „fontosról” – a FOMO- (fear of missing out) érzés azonnal bekapcsol.
Az oktatáskutató hangsúlyozta, hogy a fiataloknak elengedhetetlen szükségük van a valós, offline élményekre és kapcsolatokra, ebben pedig jelentős segítséget nyújthat az, hogy kormányrendeletben korlátozták az iskolákban a mobiltelefon használatát.
Az osztályvezető olyan oktatási reformokat támogat, amelyekben prioritást élvez az emberi interakció előtérbe helyezése, a szociális készségek fejlesztése, a valós tapasztalások, az életkori sajátosságoknak megfelelő játék és mozgás, valamint a természet és az analóg módon tapasztalható környezet használata. Emellett szerinte az iskolai digitális oktatás egyik alapelve a gyermekek egészségesebb digitális szokásainak kialakítása. Ugyancsak hangsúlyozza a kortárs közösségi támogatás és az iskolákban alkalmazott technológiai elhasználásra vonatkozó szabályok szükségességét, mivel ezek az intézkedések hozzájárulhatnak a digitális függőség káros hatásainak enyhítéséhez és a technológia hatékony, nem öncélú alkalmazásához. Szakos Enikő kifejtette: az egyik legfontosabb, hogy minél több és értékesebb időt töltsünk a valóságban, az offline térben. Szerinte az, hogy az iskolában a mobiltelefon-használatot korlátozzuk, nagy segítség ehhez. Úgy véli ugyanis, hogy manapság egy fiatalnak, de még egy pedagógusnak is nagyon nehéz eldönteni, mi a helyes hozzáállás az eszközhasználathoz, hiszen sokáig azt hangsúlyoztuk, hogyan lehet a digitális eszközöket jól integrálni a tanterembe, amíg rá nem jöttünk, hogy inkább a káros hatásai vannak túlsúlyban. Fontos a tudatosság a szülők és a pedagógusok részéről is, még akkor is, ha a külvilág azt segíti elő, és a többség szerint is az a normális, hogy mindenki a telefonján éli az életét, jelen van a közösségi médiában, ott kommunikál, szórakozik, és ezt látják a fiatalok. Emellett folyamatosan jönnek a legújabb digitális fejlesztések, amelyek arra ösztönöznek, hogy a legdivatosabb készüléket, a legismertebb applikációt használjuk. Szakos Enikő szerint nagyon nehéz egy beilleszkedésre vágyó fiatalnak kilógni a sorból és szembemenni a divattal.
Az osztályvezető kiemelte, hogy ebben is a közösségnek lehet nagy hatása: a családnak, a kortárs közegnek, s amely ezekre is visszahat: a tágabb közösségnek, egy adott társadalmi csoportnak vagy nemzetnek. Jelen példát követve, ha egy társadalom a közösséget és a személyes kapcsolatokat, a megfelelő személyiségfejlődést értéknek tekinti, akkor például központi szabályozást hoz arra, hogy legalább az iskolaidőben, szünetben ne használják a telefont a fiatalok. Kiemelendő példaként hozta fel Szakos Enikő, hogy a gödi Búzaszem iskola a szülőkkel együttműködésben már évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a gyermekek nem kapnak saját mobiltelefont. „Ezzel együtt is sokszoros túljelentkezés van az iskolában” – tette hozzá az osztályvezető. Hangsúlyozta, hogy ha nagyon korai életkorban már gépek és monitor elé kerülnek a gyerekek, akkor számos készségük nem alakul ki vagy visszafejlődik. Ráadásul ha a szülők is az eszközök függői, ebből sajnos gyakran következik, hogy a gyermekek nem kapnak elég figyelmet és szeretetet: nem tanulnak meg kötődni, kifejezni érzelmeiket, nem alakul ki a biztonságérzetük, nem tanulnak meg szemkontaktust tartani. Ha nem hallanak és gyakorolnak elég élő beszédet, a beszédkészségük és szövegértésük sem fejlődik; ha nem látnak valós dolgokat, a térlátásuk, a térérzékelésük rendkívüli módon leromlik, hiszen ha mindent két dimenzióban néznek, akkor nem tudnak a háromdimenziós térben ugyanúgy tájékozódni.
Szakos Enikő kifejtette, hogy ezekre a problémákra reagálva a Nemeskürty István Tanárképző Karon az óvodapedagógus- és a tanítóképzésben nagy szerepe lesz például a szabadjáték tanításának, a játékok, a néptánc és a természet szerepének. Ezek a kincseink a magyar kultúra továbbörökítésére is alkalmas közvetítők, amelyek megadják a hovatartozás élményét és a magabiztosságot a fiataloknak, amelyet a közösségi médiában is keresnek. A képzésekben emellett különös hangsúlyt fektetnek majd a beszédkészség-fejlesztésre, főleg az anyanyelvi készségfejlesztés területén.
Mint mondta, a pedagógusok egyik nagy kihívása, hogy versenybe szállnak-e a telefonokkal vagy az internettel. „Ha versenybe szállunk, akkor már vesztettünk” – vélekedett Szakos Enikő, aki úgy látja: meg kell próbálni kiszakítani a fiatalokat a digitális világból, és először a valós világ szépségeit és kihívásait megismertetni velük.
Az interjú a Bonum Publicum egyetemi magazin XIII. évfolyam 2. számában jelent meg.
Szerző: Harangozó Éva
Fotó: Depositphotos, Freepik, Szilágyi Dénes