A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) Földrajz és Természettudományi Tanszékének Magyar geográfusok és földrajzi felfedező utazók hat kontinensen című rendezvényén Nemerkényi Zsombor, a NITK Földrajz és Természettudományi Tanszékének vezetője interjút készített Kubassek Jánossal, a kar egyetemi tanárával, geográfussal, tudománytörténésszel, valamint a Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatójával március 12-én az egyetem Zrínyi Termében.
A telt házas beszélgetés során a résztvevők előszőr arra tértek ki, miért fontos, hogy egy nemzet utazói távoli földrészekre jussanak el, és onnan ismereteket hozzanak haza. Kubassek János hangsúlyozta: ezek az utazások elengedhetetlenek ahhoz, hogy reálisabb képet alkossunk mindennapjainkról és feladatainkról. Megemlítette a tudományt szolgáló híres felfedezőket, mint Kolumbusz Kristófot, Vasco da Gama-t, Fernão de Magalhães-t és Jacques Cartier-t.
A magyarok esetében megjegyezte, hogy nem tartozunk a nagy hajós népek közé, hiszen a Kárpát-medence elzárt, nem tengeri hatalom, és kedvezőtlen történelmi eseményekkel kellett szembe néznünk. „Ennek ellenére számos kiemelkedő magyar felfedező járult hozzá a tudomány fejlődéséhez, akik utazásaikkal hidat képeztek hazánk és a távoli tájak között” – hangsúlyozta Kubassek János. Kiemelte Kőrösi Csoma Sándor és Stein Aurél munkásságát, akiknek munkássága nélkülözhetetlen volt a tudományos ismeretek szélesebb körben való elterjesztésében.
A geográfus megemlítette, hogy Magyarországnak nem voltak gyarmatai, de a magyar felfedezők, mint Julianus barát és Benyovszky Móric, akinek hírneve világszerte elterjedt a 18. században, a kíváncsiságtól vezérelve indultak útnak. Szólt a Rákóczi-szabadságharc emigránsairól, valamint Xantus János munkásságát is megemlítette, aki az 1848–49-es szabadságharc után az Egyesült Államokban végzett természettudományos kutatásai révén nagy elismertségnek örvendett.
A rendezvény során Kubassek János beszélt az Atlasz varázsa című könyvéről is. A könyv keletkezése kapcsán elmondta, hogy a kötet a Hajdú-Bihar vármegyei szénhidrogén-kutatásokkal foglalkozó Pávai Vajna Ferencről szóló, tudományos diákköri dolgozatának megírásával kezdődött. Hangsúlyozta, hogy a mű megírása számára nagy öröm volt, hiszen lehetőséget adott arra, hogy kifejezze tiszteletét azok iránt a magyar földrajzi tudósok iránt, akiknek munkássága, áldozatkészsége és kapcsolatteremtő képessége a mai napig példaértékű.
„Minden eredmény mögött ott van az ember” – fogalmazott Kubassek János. A NITK egyetemi tanára beszélt a Germanus-hagyatékhoz fűződő kapcsolatáról, valamint arról is, hogyan találkozott Krump Tamás atyával, aki misszionáriusként Szent Istvánról elnevezett iskolát alapított az indonéziai Flores-szigetén.
A beszélgetés során a magyar felfedezők és tudósok teljesítménye is szóba került: mások mellett Kádár László, aki az 1933-ban a Szaharába indult Almássy László-expedíció meghatározó tagja volt. Orbán Balázs, a Székelyföld leírásának és néprajzi gyűjtésének mestere, akinek munkái nélkül a székely néplélek megértése szinte lehetetlen lenne. Sáska László és felesége Mojzsis Mária, akik Afrika rejtett zugaiban végeztek kutatásokat és a kontinens tudományos feltárásának szentelték életüket. Továbbá, fény derült arra is, hogy Ernest Hemingway szoros barátságot ápolt a fent említett személyekkel.
A rendezvényen elhangzott, hogy ez a program jelentős mérföldkő, amelyet a közeljövőben hasonló beszélgetések követnek majd.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes