Egyetemünk új kara, a Nemeskürty István Tanárképző Kar 2025-től kezdi meg új, innovatív megközelítéssel a tanárképzést oly módon, hogy a jövő generációinak pedagógusai pályájuk során képesek legyenek korszerű, időtálló, egyben identitáserősítő tudást átadni diákjaiknak, és az oktatási feladatokon túl élen járni a közösségépítésben. Nemeskürty Harriettel, karunk névadójának lányával beszélgettünk édesapja örökségéről, a tanári hivatásról, és arról, hogyan fogadta karunk megalakulását.
A Nemeskürty István Tanárképző Kar létrejötte új fejezetet nyit a magyar felsőoktatásban. Milyen érzés volt, amikor értesült arról, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az édesapja nevét választaná legújabb kara névadójának?
Nagy örömmel tölt el, hogy édesapám nevét viseli az új tanárképző kar. Úgy vélem, ez méltó elismerése munkásságának. Azért tartom különösen találónak a névválasztást, mert a Nemzeti Közszolgálati Egyetem olyan értékeket képvisel, mint a hazafias nevelés, a fegyelem és a rend, amelyek édesapám számára is rendkívül fontosak voltak. Biztos vagyok benne, hogy az NKE-n gondos kezekben lesz szellemi öröksége. Ehhez kapcsolódva hadd említsem meg, hogy édesapámnak lenyűgöző könyvtára volt. Hagyatékából rengeteg olyan könyvet választottam ki, amelyeket olvasott. Szándékosan helyezem most a hangsúlyt azokra a könyvekre, amelyeket olvasott, és nem azokra, amelyeket írt, mert azt gondolom, az általa olvasott könyvek érdeklődését és gondolkodásmódját is tükrözik. Szeretném ezeket az egyetemnek adományozni, mert a bennük található, édesapám által írt jegyzetek és aláhúzások egyfajta szellemi jelzőfényként szolgálhatnak a hallgatók számára, amelyek segítségével mélyebben megismerhetik gondolatvilágát. A hallgatók egy ilyen könyvtár jelenlétével a karon közvetlen kapcsolatba kerülhetnének édesapám örökségével, ami számomra azt jelentené, hogy Nemeskürty István szellemisége az NKE által is tovább él.
Édesapja hogyan látta a pedagógusok társadalmi szerepét?
Családomban a tanári pálya több generációra visszavezethető. Míg többségük a természettudományok felé orientálódott, addig nagymamám és édesapám a humán területek iránt érdeklődtek. Édesapám különösen az alsó tagozatos tanítók munkáját tisztelte, mert úgy vélte, a tanulók ebben a korban megszerzett tapasztalatai a leginkább meghatározók a későbbi tanulási eredményeik és a személyiségfejlődésük szempontjából.
Tud olyan történetet mesélni Nemeskürty Istvánról, amelyben a pedagógiának kiemelkedő jelentősége volt?
A saját példámat említem. Magyar nyelv és irodalom–német szakos diplomám megszerzését követően sokáig nem a tanári pályát képzeltem el utamként. Apám arra biztatott, hogy tanítsak, de én más irányba indultam el. Végül mégis ő győzött meg, hiszen nagyon erős volt benne a pedagógiai szellem. Ő is tanított általános iskolában és főiskolán egyaránt, és láttam, hogy milyen nagy örömmel osztja meg tudását másokkal. Eredetileg nem a tanári pályát terveztem, mégis a műegyetemen tanítottam egy ideig.
Miért a magyar–német szakot választotta?
A német szak, mondhatni, adott volt számomra, mert gyerekkoromban édesanyámmal és anyai nagyanyámmal német származásúak lévén németül beszéltünk otthon. Édesanyám megtanult magyarul, a nagymamám viszont nem, így lett a német a közös beszélt nyelvünk. Édesapám mesélte nekem később, egyszer csak tudatosult benne, hogy én nem beszélek jól magyarul, ezért megkérte édesanyámat, legyen kedves velem magyarul beszélni. Ami nagyon érdekes, hogy nagymamám halála után anyámmal nem beszéltem németül. Emlékszem, hogy ő németül szólt hozzám, én pedig magyarul válaszoltam. Nem voltam hajlandó többet megszólalni otthon németül. A magyar szakot azért választottam, mert nagy hatással volt rám a középiskolai magyartanárom, Hanák Katalin, Hanák Péter történész felesége, és persze köze volt ehhez annak is, hogy édesapám irodalomtörténész is volt, ráadásul kevésbé érdekelt a természettudomány, inkább humán beállítottságú voltam.
Az imént említette, hogy nagy hatással volt önre a középiskolai magyartanára. Ön szerint melyek a jó tanár ismérvei?
Édesapámat és a középiskolai magyartanáromat állítom példaként. A középiskolai magyartanárom volt az, aki igazán megkedveltette velem a magyar nyelvet és irodalmat. A jegyzetelést tőle tanultam, ami később nagyon hasznosnak bizonyult. Édesapám kiváló retorikai képességekkel rendelkezett, logikusan építette fel a gondolatait, mindig a lényegre tért, és képes volt arra, hogy a hallgatóit is bevonja a gondolatmenetébe. Soha nem erőltette rá a véleményét senkire, inkább úgy irányította a beszélgetést, hogy a hallgatók maguk is rájöjjenek a helyes válaszra. Mindig mindenkit egyenrangú partnerként kezelt, és nyitott volt a különböző nézőpontokra. Tudom, hogy a Színművészeti Főiskolán a hallgatók nagyon szerették az óráit, mert érezték, hogy édesapámat valóban érdekelte a véleményük, és nagyra értékelték, hogy az órák után is bátran lehetett hozzá fordulni, mindig készséggel válaszolt a kérdésekre. Tehát, ha össze akarom foglalni, azt mondanám, a jó tanár inspiráló személyiség, aki alapos szakmai tudással rendelkezik, amit képes érdekes, érthető módon átadni a diákjainak. Felismeri a tanulók különböző tanulási stílusait, így minden diákhoz egyénileg tud alkalmazkodni. Egy jó tanár képes felkelteni a diákok érdeklődését és ösztönözni őket a folyamatos tanulásra.
Ehhez változatos módszereket alkalmaz, és nem fél a kreativitástól. Empatikus és támogató légkört teremt az osztályteremben, humorral oldja a feszültséget. Fontos számára az igazságosság, minden diákot egyformán értékel. A jó tanár az önbizalmuk erősítésével segít a diákjainak felismerni saját erősségeiket és fejleszteni képességeiket. Kritikus gondolkodásra nevel, ösztönzi a diákokat a kérdések feltevésére és a saját vélemény kialakítására, és felkészíti diákjait a jövő kihívásaira. Úgy gondolom, nagyon fontos tudatában lennünk, hogy a pedagógus szerepe kiemelkedő a társadalomban. Nemcsak a diákok életét formálja, hanem az egész társadalom fejlődéséhez is hozzájárul, hiszen a kezük közül kikerült fiatalok alakítják a jövőt. Édesapja szerint az irodalom és a történelem szorosan összefüggő területek. Ön szerint miért fontos a nemzeti történelem oktatása az iskolákban? Édesapám mindig azt mondta, a múlt ismerete nélkülözhetetlen a jelen megértéséhez. Magam is úgy vélem, a történelmi folyamatok ismerete segít megérteni a társadalmi, politikai, gazdasági változásokat, amelyek alakítják jelenünket. A magyar történelem ismerete segít megérteni azt is, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és milyen értékeket képviselünk, vagyis általa meghatározhatjuk nemzeti identitásunkat, amely erősíti az egy sorsközösséghez való tartozás érzését. A történelem tanulása során a diákok praktikus dolgokat is elsajátíthatnak, hiszen a források elemzése során megtanulnak összefüggéseket felismerni és saját véleményt alkotni, ami elengedhetetlen a boldoguláshoz. És azt hiszem, van még egy nagyon fontos célja a történelem tanításának, mégpedig az, hogy felkészítse a fiatalokat a felelős állampolgári létre. Erről édesapám szavai jutnak eszembe, amelyekkel magam is egyetértek: okosan, racionálisan, szeretettel, de nem elfogultan kell közelíteni nemzetünkhöz.
Hogyan látja a Nemeskürty család szerepét a nemzeti kultúrában?
A családban a tudás iránti vágy generációról generációra öröklődik. A lányom a tanításban találta meg a hivatását, az unokám a biokémia területén kamatoztatja ezt a szenvedélyt. Mindketten tovább viszik a család szellemi örökségét, és remélem, sikerül továbbadniuk másoknak.
Egy új tanárgeneráció és tanáregyéniségek képzése a célja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2024. augusztus 1-jével megalakult Nemeskürty István Tanárképző Karának. Hogyan látja az új kar feladatát a 21. századi kihívásoknak megfelelő tanárok képzésében?
A jó tanárról gondolkodva a digitális világ okos használatának kérdéseivel kezdeném a válaszomat. A közösségi média jelenléte a fiatalok életében olyan tényező, amit sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni. A modern oktatás egyik legfontosabb kérdése, hogy miként tudjuk a digitális eszközöket a tanulás hatékonyabbá tételére felhasználni. A jó tanár ebben a folyamatban kulcsfigura, hiszen nemcsak a tudás átadásáért felelős, hanem azért is, hogy a diákokat felkészítse a digitális világban való eligazodásra. Például az irodalomórákon kortárs szövegeket és feladatokat is be lehetne építeni, amelyek a diákok mindennapi életével kapcsolatosak, hiszen a cél az, hogy a tananyagot relevánssá tegyük számukra, hogy ne azt érezzék, a tantárgyak csupán elvont fogalmak összességei, az életük részévé kell tenni a tudás iránti vágyat.
Az interjú a Bonum Publicum egyetemi magazin XIII. évfolyam 1. számában jelent meg.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes